2013. július 30., kedd

10. Naplóbejegyzés: Az ellenálló tábor

Körülbelül fél órát lóghattunk ott Cooperrel, miközben Caleb a veremből próbált meg szabadulni.
- Hagyjad, úgysem sikerülhet! - mondta Cooper unottan.
- Én soha nem adom fel! - majdnem megfogta a verem szélét, de visszacsúszott. - A p*csába! - cifra káromkodásba kezdett. Valami megzördült a bokorban és rögtön elhallgatott. Egy halk kuncogást hallottunk, majd hárman léptek elő a fák közül. A  fehér hajú lány, a vörös hajú fiú, és egy zöld hajú fiú. Egyiknek sem lehetett látni az arcát a maszkoktól (az egész arcukat nem lehetett látni, mert a maszk olyan volt), amit viseltek.
- Jééé, őket láttam abban a sikátorban! - szólalt meg a lány.
,,Szóval látott minket?" - gondoltam. A zöld hajú odajött és közel hajolt hozzám.
- Hmm... Tetszetős... Neked nem tetszik Casilius?
- Nem az esetem... - vállat vont. A kezemben lévő nyílra néztem. 
,,Talán eltalálom..." - nem az előző mondatért gondoltam ezt. Felemeltem a nyílvesszőt és a vörösnek dobtam. Lazán elkapta, mint én nemrég. Tátva maradt a szám. Fogta és egy kézzel ketté törte. Figyeltem őt. Egyszer már csak azt láttam, hogy a lány félre tolta a zöld hajú fiút.
- Menj már arrébb Boomer, hadd nézzem meg én is őket! Addig szabadítsd ki a másik fiút! Utána meg őket! - morogva elment a zöld hajú. Casilius (vagy ki) oda lépett hozzám és a hálón keresztül felemelt.
- Hé! Mi a...
- Inkább örülj, hogy nem esel le... - válaszolta fagyos hangon.
- Mi van? - értetlenkedtem. Majd a háló enged és egy nagy puffanást hallottam magam mellől. Cooper a padlón, szó szerint. - Jól vagy? - kérdeztem.
- Asszem... - nyöszörögte.
- Akkor jó... - most már csak azt vettem észre, hogy állok. Felnéztem a fiúra, aki visszanézett rám és megvillant közben ezüstszürke szeme. Hirtelen elkezdtem szédülni.
,,Csak ne most ájuljak el, csak ne most!" - Cooper hangját hallottam, de nem értettem mit mond. Két erős kéz ragadott meg és vett a karjaiba, én pedig úgy kapaszkodtam a nyakába, mintha az életem múlna rajta. Még éreztem, hogy kellemes, fenyő illata volt annak a személynek. Végül lehunytam a szemeimet és a teljes sötétségbe zuhantam.

***

Újra valakinek a hangját hallottam, ahogy a nevemen hív engem. Lassan nyitottam fel a szemeimet. Homályosan láttam, majd egyre jobban kezdett kitisztulni minden és rögtön a vörös hajú fiút pillantottam meg. Tudtam én, hogy szürke a szeme! Felültem és ülve hátráltam, miközben figyeltem őt.
- Higgadj már le, nem foglak bántani - unott képet vágott.
- Na, persze! - homlokon csapta magát és kezét végighúzta az arcán.
- Na, ide figyelj - a két szemére mutatott. - Kezdjük az egészet elölről - figyeltem. - Mi a neved?
- Hmmm?
- Mondd már! - sürgetett. Megszeppentem kicsit.
- Az... Az én nevem Gwen...
- Milyen Gwen?
- Allison. És neked mi a neved?
- Casilius.
- Mi a vezetékneved? - meglepettnek tűnt, majd elkomolyodott.
- Nekem olyan nincs... - elnézett. Most én lepődtem meg, majd elszomorodtam kicsit.
- Értem... - körbenéztem. Egy nagy sátorszerűségben voltunk. Felálltam. - Amúgy... hol vagyunk? - Casilius is felállt.
- Oh, tényleg... - félrehúzta a sátor bejáratát. - Üdv az ellenálló táborban, Gwen Allison!

Casilius


Lassan odasétáltam a bejárathoz és kinéztem. Már ment le a Nap. Amint kinéztem, sorban sátrak voltak, mellettük két oldalt égő tiki fáklyák. Első gondolat elkerekedett szemekkel:
,,Hawaii-n vagyunk?" - halk kuncogást hallottam magam mögül. Odafordultam. Csak Casilius-t láttam, ahogy balta arccal néz rám. Felhúzta az egyik szemöldökét.
- Valami problémád van netán? - megráztam a fejem.
- N-nincs...
- Akkor jó. Gyere - megfogta a kezemet és kihúzott. Éreztem, ahogy elvörösödöm. - Megmutatom neked a tábort, ha az úgy megfelel. Ha nem, akkor ajánlom neked Jackie-t. Ő a főnök a táborban.
- J-jó lesz, ha te... mutatod meg... - megáll és rám néz. Mintha nem erre a válaszra számított volna. Felnéztem rá és összehúztam a szemeim. - Problem?
- Semmi, semmi.
- Pedig úgy beszélsz, mintha át akarnál passzolni valakinek...
- N-nem is! Badarságokat beszélsz! - elnézett. Fújtattam egyet, majd elindultam egy másik irányba.
,,Barom..." - elhaladtam a sátrak mellett és éreztem, hogy mindenki utánam néz.
- Gwen, ne arra! - eltűntem a fák között. Sétáltam sok ideig. Nem hallottam semmit, csak az erdő hangjait. Víz csobogását hallottam a közelben.
,,Talán egy kis patak az." - éreztem, hogy a szám ki van száradva, szinte olyan, mint a sivatag. Futva indultam meg a hang irányába. Egyre közelebbről hallottam. Kiértem az erdőből, de rögtön megtorpantam. Egy szakadékkal néztem farkasszemet és teljesen a szélén álltam. Megbillentem és ijedtemben kapálózni kezdtem, nehogy leessek, bár láttam, hogy egy nagy folyószerűségbe estem volna - a folyó vadul hömpölygött a medrében. De én nem tudok úszni! Leestem, de valaki elkapta a karomat és ott lógtam teljesen megijedve. Felnéztem és azt hittem Casiliust látom majd, de tévedtem. Egy fehér hajú fiú volt az. Az arcát nem láttam.
- Add a másik kezedet is! - aggódó, lágy, de mély volt a hangja. Lenyújtotta a másik kezét is én pedig próbáltam belé kapaszkodni, de láttam, hogy csúszik a kezem. - Siess! - végszóra kicsusszant a kezem a keze közül és zuhanni kezdtem. Utánam ugrott. Pislogtam egyet és már angyalszárnyakkal zuhant utána. Beleestem a vízbe és ő rögtön utánam. Kapálóztam és az egyik pillanatban megragadtam az ingét. Magához rántott és elkezdett felhúzni, majd a parton kötöttünk ki. Hasra fordultam és köhögtem kicsit.
- Hé! Jól vagy? - kérdezte. Felém nézett és én belefúrtam lila szemeimet az ő fehér szemeibe.
,,Kicsit... ijesztő...'' - bólintottam. - Köszi, hogy megmentettél... - feláll.
- Ugyan, semmiség volt... - végignéztem rajta. Az ing, ami rajta volt teljesen át volt ázva, így megmutatva kidolgozott felsőtestét. A nadrág is a lábaihoz tapadt és mezítláb volt. Zavartan elnéztem, majd felálltam. Megmozgatta egy kicsit a szárnyait, majd sóhajtott egy nagyot. - Nos... vizes szárnyakkal nem tudok repülni, így gyalogolnunk kell vissza a táborba.


Simon:


,,Ő is közülük való úgy tűnik...''
- Gyalog? Mennyi idő körülbelül?
- Olyan egy-két óra... Ja, amúgy a nevem Simon Shark. Örvendek.
- Gwen Allison. Szintén - felnézett.
- Gyorsan, siessünk, mennünk kell. Este veszélyes itt... - elindul. Gyorsan észbe kaptam és utána mentem. Felnéztem rá, mert magasabb volt, mint én. Olyan 180-190 centi biztos lehetett.
- Te is az ellenálló táborba tartozol...? - kérdeztem kicsit bizonytalanul.
- Igen - mutatja a kezét. Semmi érdekeset nem láttam rajta, majd megfordította. Egy jel volt a kezén.

A jel:


Nagyon rácsodálkoztam a jelre.
- Ez... ez milyen jel?
- Ez a jele a tábornak. Minden lakó kézfején vagy más testrészein van ilyen jel.

- Értem - tovább mentünk némán, majd egy idő után elkezdtünk újra beszélgetni. Sok témánk volt, hogy ki honnan jött és egyebek. Hamar elrepült az az egy óra és visszaértünk a táborba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése