11. Naplóbejegyzés: Jó testvéri iszony

Egy óra múlva vissza is értünk az ellenálló táborba. Rögtön letámadott minket Jackie, Cooper, Boomer, Caleb és Casilius, hogy hol jártam. Kérdezgették Simon-t is, hogy mi történt és szépen beadott nekik valami hihető mesét, miközben én megnyikkanni sem tudtam, annyira megszeppentem.

- Soha többé ne csinálj ilyet, te lány! - mondta Caleb és megölelt. - Annyira aggódtam érted, amikor Casilius elmondta, hogy elmentél. Hol voltál?

- Hát... öhm...

Hupsz, Boomert elfelejtettem:

- Velem volt - szólalt meg Simon. - Találkoztunk az erdőben és kicsit elszaladt velünk az idő. Viszont jót beszélgettünk - elmosolyodott, mikor ránéztem. Majdnem elolvadtam attól a mosolytól. Visszafordultam a fiúkhoz, akik füstölögve néztek Simon-ra. Féltékenyek? Szúrósan néztem rájuk és rögtön lenyugodtak, majd megfordultak egyszerre és elmentek. Pontszemekkel pislogtam utánuk.

- Ezeknek meg mi bajuk van? - kérdi Simon.

,,Tényleg nem vette észre?"

- Majd később elmondom - végül csak ennyit mondtam.

- Hát jó - és elindult, majd bement egy sátorba. Jackie rögtön letámadott ismét, de most hátba támadott.

- Hy Gwen! - ránéztem. - Nem jössz velem és a lányokkal fürdeni?

- T-tessék? Hova...? - kicsit félénken kérdeztem rá.

- Egy titkos helyre... - cinkosan rám kacsintott és elhúzott. Meglepődve mentem utána. Az erdő felé tartottunk, majd végül eltűntünk.

- H-hova megyünk?

- Mondtam, hogy fürdeni... - teljesen más irányba indultunk el, mint amerre én szaladtam nemrég. Követtem Jackie-t, majd egy óra múlva egy kis tóhoz értünk és Jackie elindult befelé.

- M-mit csinálsz?! Itt fogunk fürdeni? - felnevetett.

- Nem, dehogyis, csak gyere utánam! - bentebb megy, majd lebukik és eltűnik.

- Jackie! - gyorsan utána megyek és én is elmerülök. Innentől nem részletezem, csak tömören elmondom, mert lesznek itt még érdekességek. A történet annyi, hogy egy barlangszerűségbe jutottunk - igen, a vízen keresztül - és ott voltak kisebb-nagyobb tavak, amikben különféle lények - de mindenképpen lányok voltak - fürödtek. Jackie mondta, hogy ide egyetlen fiú sem léphet be. Nagyon rácsodálkoztam mindenre. A lényekre, a barlangokra meg amúgy minden másra is. Végül visszamentünk a táborba és ott már valami nagy tábortűzszerűség égett.

- Oh, a fiúk máglyát raktak.... Kinek van ma szülinapja...? - gondolkozik. - Megvan! Simonnak!

- Simonnak...?

- Igen, igen, neki! Ma lett 17 éves! - úgy tűnt Jackie nagyon izgatott.

Jackie így néz ki:

- Jackie, te mindig ilyen vagy? Mármint, amikor szülinap van.

- Nem mindig - értetlenül néztem rá. Legyintett. - Mindegy, a lényeg, hogy ma ünneplünk! - rám nézett. - Mondd csak Gwen... Neked mikor van a szülinapod?

- Hát... kicsit fura... de... ma... - elkerekedett szemekkel figyelt.

- Tényleg?

- Igen... Nem hazudok, ha azt hinnéd.

- Akkor... ma két szülinapot ünneplünk! - boldogan elrohant.

***

Később már mindenki a tábortűz mellett ült és beszélgetett. Én még a sátoromban vacakoltam egy ruhával. Jackie adta kölcsönbe (Ugyanolyan ruha, mint a képen.). Amikor felvettem, megnéztem magamat egy régi tükörben. Érdekesen, de jól állt rajtam a ruha. Hallottam, hogy valaki bejött a sátorba, de csak a körvonalait láttam a tükörben. Az egyik fiú volt az. Casilius-ra, vagy... Simonra tippeltem... Az alak közelebb lépett, én az ijedtségtől megdermedve figyeltem, majd már csak annyit vettem észre, hogy a nyakamba liheg és a fülembe duruzsol. Suttogott valamit.

- Helló húgi... - teljesen lefagytam. Kék- és agyhalál.

,,H.... húgi....?" - felismertem a hangját. Simon volt az. Rögtön megfordultam, de elkapta a karomat.

- Simon! - a karja égette a kezemet és próbáltam elrántani, majd kitéptem a kezemet és hátráltam. Nekem ugrott és én ösztönösen arrébb ugrottam. Tükörnek telibe... A tükör összetörött és láttam, hogy Simon tenyerébe beleállt pár szilánk, éreztem a tömény vérszagot, ami megtöltötte a sátor levegőjét. Gyorsan kimenekültem, és aki még nem a tábortűznél ült, az rám nézett. Körbenéztem és próbáltam menekülni, de Simon megjelent előttem és egy kardot tartott rögtön a torkomnak. Nyeltem egy nagyot és éreztem a hűvös pengét a nyakamon.

- S... simon... - meghűlt a vér az ereimben. Végül ösztönösen cselekedve kicseleztem és kigáncsoltam és elterült a földön.

- Látom a bugyid húgi~! - elvörösödtem és megrúgtam az arcát. Megint egy orrtörés. Végül futásnak eredtem, de hallottam, hogy feláll és utánam fut. Egyre gyorsabban futottam, de ez ebben a csizmában szinte lehetetlen volt. Nem értem Jackie hogy bírja ki. Szóval. Futottam, de balszerencsémre elestem és pont akkor rántott fel a földről Simon is. Fejjel lefelé lógatott és rám nézett.

- Engedj el!

- Nem - hűvös volt a hangja. Nincs mit tenni. Mivel csak az egyik lábamat fogta, a másikkal a feje felé rúgtam. Olyan erős volt a rúgás, hogy elvágódott, én pedig a földre estem, de felpattantam és megtapostam egy kicsit a hátát.

- Áh, elég volt, elég! - még ugráltam is rajta én, aki vasággyal 40 kiló.

- Minek... támadtál... rám?! - minden egyes szónál ugrottam egyet a hátán, majd valaki megragadta a karom és elrántott. - Hé!

- Elég volt Gwen - hátranéztem.

- Ő támadott rám, nem én rá! - Simon felállt.

- Kösz Casilius... - rám nézett. - Kis vadmacska... - megsimította az arcomat. Elkaptam a kezét.

- Ne érj hozzám... - megfordultam és elindultam a tábor irányába, majd mikor odaértem, leültem durcásan Jackie mellé.

- Történt valami? - ránéztem.

- Nem, semmi... - addig győzködött, amíg el nem mondtam neki az egészet. A reakció kicsit vicces volt. Elkerekedett szemekkel azt kérdezte:

- Vérfertőzés?!

- Neeeeeeem! Hagyj már! Biztos Simon idiótasága volt ez, hogy húginak hívott!

- Nem hiszem el! Simon soha nem szokott hazudni, szóval kizárt! Ezek szerint ti testvérek vagytok~!

- Ezt meg én nem hiszem el! Elvégre... nem lehetünk testvérek... Még csak nem is hasonlítunk egymásra... - felálltam és elsétáltam. A folyóhoz értem és felnéztem a Holdra.

,,Egyáltalán nem hasonlítunk..."

Ééééééés újra véget ért a fejezet ^^ Később még lesz, de az nem most lesz. Egyenlőre rejtély, hogy én és a "bátyám" milyen kapcsolatban állunk. Érdekes kis történet alakult ki ebből. Na, pápá!