Reggel, mikor felkeltem Casilius már nem volt ott. Felültem és beleszimatoltam a levegőbe.
,,Kávé...?" - felkeltem, megigazítottam a ruhámat, majd kiléptem a sátorból. Cooper előttem sétált el és rám nézett. Elmosolyodott.
- Jó éjszakád volt?
- Ezt meg miért kérded? - a vigyora perverzzé válik, nekem meg leesik, mire gondolt. Rögtön kap tőlem egy akkora tockost, hogy megfejeli a földet. - Fogd be, nem történt semmi!
- O-oké... De miért én vagyok az, akit mindig bántanak...? - már könnyezik. Ó, anyám, ennyi nyápicot! Nem bírtam ki. Megölelgettem.
- Jaj, te... buta kutya... Nem mindenki bánt téged... Csak én - mondtam játszi könnyedséggel a hangomban.
- E-ez igaz... - visszaölel. - Amúgy Casiliust már reggel óta nem láttam.
- Én meg tegnap óta, és mielőtt még megkérdeznéd, nem, nem tudom hol van, most ébredtem fel.
- Whoaaaah! Gwen, te a gondolataimban olvasol!
- Nem is. Csak ki lehet következtetni mit gondolsz.
- Ennyire lehet olvasni bennem? - elengedem.
- Nemmmm...... Talán... Tudod mit? Keressük meg Casiliust - körbenézek. Cooper hallgatózik, majd elindul egy irányba.
- Gyere erre! Érzem a szagát! - sietek utána és az erdő mélyén megtaláljuk. Fegyver van nála és a szokásos maszk.
,,Mit csinálhat vajon...?" - lép előre párat, majd felnéz és felugrik a fákra. Vágás hangja és pár fájdalmas kiáltás hallatszik, majd lezuhan egy pár valami. Közelebb lépek é látok, hogy valami torzszülött, embernek nem nevezhető lények. Közelebb akartam menni, de ekkor valaki hátulról nekem ugrott és letepert. Sikkantottam egy nagyot, majd felnéztem.
- A JÓ ÉDES ANYÁDRA HOZD RÁ A FRÁSZT VÖRIKE!!! - hát igen, pont CASILIUS tepert le engem szélesen vigyorogva.
- Megvagy cicuska.
- Tudod kit hívj te cicuskának! Te másnapos, kangörcsös disznó! - lecsaptam magamról, felálltam és Cooper mögé menekültem, aki csak állt és figyelt pont szemekkel minket. - Cooper, menjünk vissza a táborba, légyszi! - semmit nem mondott, csak felkapott menyasszonyi pózban és elfutott velem poker face-el.
- Hé! - Casilius utánunk futott. - Állj meg, te rühes dög!
Cooper csak egy pillanatra fordult hátra, de megtorpant és hátrarúgott Casilius felé. A fiú elrepült és amikor földet ért, csak úgy nyekkent. Felszisszentem.
- Ok, elég volt... - mondtam kicsit sóhajtva. Cooper tovább indult velem.
- Casiliusra amúgy dühös vagyok. Csak elégtételt vettem.
- M-miért, mit csinált tegnap...?
- Tegnap............ az a buzeráns dög majdnem lesmárolt! - nagyot néztem, majd elkezdtem visítani a röhögéstől. Casilius elvörösödött. Nem tudtam, hogy az idegességtől, vagy a zavartól, mindenesetre én a röhögéstől.
- Jesszusom, ez..... ez...... Whááááháhááááá!!!!
- Fogd be, bolha!
,,Shizuo, te vagy az?"- animés vagyok, ezt nem kell megérteni.
- Nem vagyok bolha, attól, hogy még ilyen alacsony vagyok - 178 centivel (Jó, 170... De csak azért mondom el, mert miközben írtam, Casilius mögöttem köszörülte a torkát) nem könnyű a magas bátyám, a magas Cooper, a magas Caleb, a magas Casilius és a magas Boomer között. Még Jackie is magasabb nálam (olyan 175-176). Utálok alacsony lenni, bár kosárban jól jön sokszor.
- De, bolha vagy - vágott vissza a vörike. Chh... 198 centi magasan könnyű ezt mondani... Felhőkarcoló!
- Jó, ezt még visszakapod... - összehúztam a szemeimet, majd elvigyorodtam. - Tudtad, hogy részegen nem csak Coopert, de a fél fiúcsapatot lesmároltad a táborban? Némelyikük vissza is csókolt - láttam, ahogy elfehéredik, majd elvörösödik.
- Nem is igaz! Erre emlékeznék!
- Én is láttam. Sőt, én is majdnem áldozat lettem - felelte Cooper.
- Majd kikérdezzük a fiúkat, hogy igaz-e. A többségük akkor még mondhatni józan volt, csak te mászkáltál félig kigombolt inggel - összefontam a karjaimat. Ezt a menetet én nyertem, nem Casilius.
Valami fújtató hangot adott ki, majd elindult a tábor felé. Mikor mellém ért, felkapott a vállára. Megszeppenten pislogtam, majd elkezdtem ütögetni kicsit sem gyengén a hátát.
- TEGYÉL LE, TEGYÉL LE!!!
-Tegyél le róla - Mintha befejezte volna a mondatomat... Tovább vertem a hátát. - Ha nem hagyod abba az ütögetést, itt helyben megerőszakollak. - És ezt halál nyugodt hangon mondta! Inkább abbahagytam, szerettem volna megőrizni az ártatlanságomat. - Köszi. De attól még büntetek. Viszont legalább a fájó hátamat "megmasszíroztad". Köszi még egyszer - most én fújtattam. Lassan elindultunk a tábor felé, de láttam, hogy Cooper nem jön, így gyorsan megragadtam a karját és húztam magam után. Jött, mint egy engedelmes kutya, amit kicsit furcsálltam is. Miközben fogtam a kezét, összekulcsolta az ujjainkat, mire zavarba jöttem és elnéztem. Miért csinálta ezt?
Yo minna-saaan! Bocsánat, hogy ennyi ideig tartott, de sok a tanulnivaló, így a blogra nem nagyon tudtam figyelni. Még egyszer sajnálom! De legalább itt a 14. naplóbejegyzés :P
