13. Naplóbejegyzés: A nap fénypontja

Casiliussal visszamentünk a táborba. Mindenki egy nagy és hosszú asztalnál ült, ami kicsit alacsony volt. Mint Japánban. A földön kellett ülni, de jó volt. Elvoltunk, mulattunk.

***

Jackie feláll az asztaltól és felemelte a poharát.
- Figyelem mindenki! - mindenki rá nézett és elhallgatott. - Mint mindenki tudja, holnap után... - Casilius megköszörülte a torkát.
- Jackie, éjfél már rég elmúlt.
- Oh... igaz is. Akkor holnap lesz a háború 300 éves évfordulója és szokásunkhoz híven megünnepeljük.
- Ugye most nem fogunk díszíteni? - kérdezte az egyik oldalamról Boomer. A másik oldalamon jelenleg most Casilius ül. Rám néz, majd odahajol és a fülembe súg.
- Szerinted milyen lesz ez az ünnepség?
- Hát... majd meglátom. Ilyen nálunk még nem volt - súgtam vissza neki halkan.
- Oh, mielőtt elfelejteném! Ma nem csak két szülinapot ünneplünk! - mindenki odanéz. - A második háború 17 éves évfordulóját is! - mindenki felsóhajtott. 
Gondolom több ünnep, több meló. - Nyugi, nyugi, nem kell semmit csinálni! Na, de majd este! - mindenkire rákacsintott.
,,Berúgunk?" - vigyorgós fejet vágtam és figyeltem tovább.
- Bebaszunk, mint állat, emberek! - kiszámítható volt. Mindenki ujjongott és már szaladt is be a sátrába. - Mindenkinél van egy vagy több üveg pia.
- Ch... Részeg bagázs... - szólalt meg mellőlem Casilius.
- Aha... És ezt pont az mondja, aki elsőnek rúg be a sok pia miatt, elsőnek dől ki és elsőnek ébred fel másnaposan.
,,Azé' kemény a gyerek..." - majdnem elröhögtem magam.
- Ez.... Hmpf.... Most komoly...? - nem bírom sokáig visszatartani és a végén elröhögtem magam.
- Talán te jobb vagy?! - érpattogás.
- Határozottan! - Challenge Accepted.
- Ittál már egyáltalán? - kérdi a másik oldalamról Boomer.
- Hát... egy párszor már igen.
- Akkor jó. Itt kemény piások vannak.
,,Ismétlem Casiliust: Részeg bagázs..."

***

Kicsit később mindenki részegen fetrengett vagy táncolt, esetleg a szerelmespárok csókolóztak. Én alig ittam valamit még csak egy óra telt el. Jesszus, ez tényleg részeges banda... Casilius még éppen hogy csak járni tudott, Boomer is alig ivott valamit, Caleb-et a lányok leitatták, Jackie és a bátyám pedig táncot jártak a hatalmas tűz körül, ami a tábor közepén volt.
Casilius odajött és lehuppant mellém.
- Szia kicsi lány... - nagyon vörös az arca. Teljesen ki van pirulva az alkohol miatt. Végignéztem magamon.
- Nem is vagyok olyan kicsi... - közelebb hajol. Húúúú, az a szájszag! Kilyukadna tőle az ózonlyuk! Elhajoltam tőle.
- Deeeee~! Az vaaaaagy~!
- Akkor te meg bűzlesz, mint a bűn...
- Zavar~?
- Nem, engem csak a kigombolt inged zavar - elkezdem fentről lefelé begombolni az ingét és amikor alulra érek (innentől kezd a történet perverzzé válni... =A="""" ), noooooos... nem részletezem mit éreztem. Gyorsan elkaptam a kezem.
- Van valami problem, Gwenny~?
- Ni-nincs! - elvörösödve elfordultam.
- Naaaaa~! Nem szabad titkolózni~! Mondd el szülinapos kislány~! - odafordultam hirtelen és azzal találtam szembe magam, hogy Casilius... megcsókolt. Megcsókolt! Magamban elfojtottam egy sikoltást, majd lassan lehunytam a szemeimet és visszacsókolok neki.
,,Mégis mi a francot csinálok? Még csak... nem is tetszik Casilius... Akkor meg most minek csókolózom vele?" - hirtelen megszakítja a csókot és felkap a karjaiba.
- Édes~, alszol ma velem~?
- M-mi van?!
- Ezt igennek veszem~! - bevisz a sátrába. Jesszum pepi! Na, ez a szituáció bekerült a "Top 10 cikis dolgok, amik történtek velem" lista legelejére. Lekörözte azt, amikor egy régi pasim szüleinél voltunk és az öccse véletlenül a fejemre borította a krumplisalátát.
Leül és az ölébe ültet. Újra meg akar csókolni, de én nem engedem neki.
- A-aludni akarok...! - rám néz és keresi a tekintetemet.
- Én mást terveztem...
,,Úristen...!"
- Fáradt vagyok... Kérlek, hadd aludjak... - kicsit morcosan nézett rám, majd elengedett és felállt.
- Hát jóóóó... - elkezdi levenni az ingét, majd mikor levette, félredobta. Csak figyeltem az inget, majd mikor visszanéztem, éppen kezdte volna levenni a nadrágját is.
- Megállj! Le... ne... vedd...
- Miért ne? Melegem van...
- Mert én azt mondtam! - ...női logika. - Csak... alvás... - ezen kívül nem mondtam semmit, csak eldőltem és néztem a sátor tetejét. Lefeküdt mellém és magához húzott.
- Meg ne fázz... - betakart minket és ő rögtön - kidőlve a piától is - bealudt. Én még figyeltem békésen alvó arcát, majd elfordultam kicsit tőle, de szorosan mellette maradtam.
,,Olyan nyugodt, amikor alszik... Mindig ilyennek kéne lennie..." - ez volt az utolsó gondolatmenetem, mielőtt én is mély álomba szenderültem.

Újabb fejezet, újabb poszt és egy újabb átvirrasztott éjszaka. Gwenny kényelmesen érzi magát Casilius védelmező és erős karjai között~ :3 Naaaagyon kényelmesen :3 Na, pá~! Kb. egy hónap múlva jelentkezem~!

12. Naplóbejegyzés: Ismerjük meg a Mágikus világot (persze sikertelenül...)/csapó 1.

Leültem a sziklaszirt szélére és egy óráig ott ültem. Hallottam magam mögül valamit és rögtön odakaptam a fejemet. Casilius jött elő a fák közül.
- Vissza kéne menned - hát persze, rögtön ezzel kezdi. Semmi "Szia" vagy valami.
- Miért? Jó itt. Nem akarok visszamenni... - felhúztam a lábaimat és előre meredtem. Az államat ráhajtottam a térdeimre.
,,Én haza akarok menni..." - odajött és leült mellém. Ránéztem.
- Tudom, hogy haza akarsz menni... de miért nem mész?
- Szerinted ha haza tudnék menni, még itt lennék?!
- Nem tudom... Talán. Talán azért, mert én is itt vagyok még? - felálltam idegesen és adtam neki egy pofont.
- Csak azért, mert így nézel ki és minden csaj beléd van zúgva, azt hiszed én is?! - dühösen elrohantam, hiába ordítozott utánam, majd megjelent előttem és elkapta a karjaimat. - Eressz!
- Ez most szerelmi vallomás volt? - vigyorgott.
- Azt mondtam, hogy nem vagyok beléd zúgva, vili? - most is de felpofoznám... Hahj, istenem...
- Szerintem hazudsz... - zavarba ejtően közelebb hajolt, de visszafogtam magam és csak simán durcás képet vágtam. - ...kis tsundere.
- Mondták már rád, hogy nagyon köcsög vagy?
- A hangya repül?
- Őőőőő... Nem.
- Akkor te nem ismered a mi világunkat kérem szépen - elengedett.
- Mi, itt repül a hangya?! - elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Nálatok is te szőkeség. Bizti, hogy nem festett hajad van?
- Na és neked? - nevetett kicsit.
- Nekem a vörös az eredeti hajszínem.
- Nekem is, szóval ne szőkézz le vöri.
- Vöri? Na, ilyen nevet sem kaptam még. Volt Casanova... volt még...
- Jó, nem érdekel!....... Beszéljünk inkább valami másról...
- Oké! Simon minek hívott húginak téged? Talán testvérek vagytok?
- Nem vagyunk testvérek!
- Érdekes... Pedig egy napon születtetek, ugyanabban az időben, ugyanazon a napon... Nem furcsa neked ez egy kicsit? Ráadásul te sem vagy átlagos, elvégre át tudsz jönni a mi világunkba.
- Ez így megy itt? Azt hittem bárki átjöhet.
- Noooossssss... nem. Tévedtél. Csak mi mehetünk át szabadon.
- Ez nem igazságtalanság egy kicsit?
- Az emberek kiakadnának, ha tudnának rólunk. Érted már? Ilyen egyszerű és ezért tartjuk titokban a létezésünket - körbenéz. - Vissza kéne mennünk.
- Nem, még nem. Na, mesélj még erről a világról.
- Hát... mit meséljek...?
- Akármit.
- Hát... van egy királyunk, aki egy igazi zsarnok. Az ellenállótábor is ezért jött létre 299 évvel ezelőtt. A 300 éves évfordulója július huszonharmadikán lesz majd.
- Huszonharmadika az...
- ...holnap után lesz...
- Igen...
- N-ne menjünk vissza...?
- Miért, nem jó itt?
- De, de menjünk vissza a többiekhez! Elvégre kaja van! - gyors elsiet.
- Hé! - utána megyek és szinte futnom kell, hogy tartsam vele a lépést.

Elnézést, hogy most csak ennyire/ilyen kevésre és unalmasra futotta tőlem, de nem igazán történt semmi jó és érdekes dolog mostanság és most azt hiszem el is kaptam valami nyavalyát... Na mindegy, majd (meghatározhatatlan idő múlva) többet fogok írni (talán. Nem garantálom). Na, pápá! ^^