- Caleb! – kiáltotta
egy lány mögülünk, amikor kiértünk. Hátrafordultunk.
- Szia Ginny! Többieket
hol hagytad? – kérdezte Caleb mosolyogva. A lány alacsony volt. Alacsonyabb,
mint én, olyan 153 centi. Aranyló, szőke haja a háta közepéig ért… Befonva.
Szürke szeme vidáman csillogott, mint egy kislánynak. Külsőre meg nem mondtam
volna, hogy ide jár.
- A többieket még bent
tartja a tanár – mondja unottan.
- Mit csináltak már
megint? Repülő? Köpő cső? Papírgalacsin ágyú?
- Papírgalacsin ágyú? –
kérdőn néztem Caleb-re.
- Majd később elmagyarázom,
hogyan készül és működik.
- J-jó… - elnéztem.
- Szia, te ki vagy? –
kérdezte mosolyogva Ginny.
- Én? Én… Gwen vagyok.
Te pedig?
- Én Ginger vagyok, de
mindenki csak Ginny-nek hív. Legalábbis a baráti körömben igen. Én másodikos vagyok itt a középsulin. És te?
- Ugyanabba az
osztályba járok, mint Caleb.
- Óóóó! – Caleb felé
fordul. – Újabb lány a rajongótáborodban? – megböki Caleb oldalát a könyökével.
- Ő csak egy lány az
osztályból. Azaz, Gwen! Érted? Ő csak egy barát. És most… sipirc innen manó!
- Ahj, olyan gonosz
vagy! – kinyújtja a nyelvét és elfut.
- Érdekes egy lány…
- Ging már csak ilyen.
Először Katie-re is azt hitte, hogy a barátnőm. Aztán így volt a második
lánnyal a csapatunkban is, a Kívülállókban.
- Kívülállók?
- A mi csapatunk. Néha
elvonulunk az iskola egy szegletébe és beszélgetünk mindenféléről. És én
meghallok másokat beszélgetni mindenféléről. A lányok körében a fiúkról, a fiúk
köráben a lányokról, fociról, és arról a nyomi csapatról, akik a szünetben
mindig a suli egy szegletébe mennek. Sőt! Olyan mondák is terjengnek, hogy
belőjük magunkat, vagy füvezünk… - ezt még hallgatni is rossz volt.
- Oké, köszi, ebből elég…
- akkor közénk ugrott egy fiú vidámon vigyorogva, mire én összerezzentem és a
szívroham kerülgetett.
- Na, haliiiiiiiii!
- Gil, te emeletes
barom! – Caleb vágott egy facepalm-ot. – Ne ijesztgess már minket…
- Bocs, de most matekon
kaptam egy ötöst!
- Legalább végre van
egy jegyed. RÖGTÖN AZ ELSŐ ÓRÁN, AMIKOR CSAK ISMÉTELTEK!
- Jó voltam ma…
Egyébként ki ez a csaj? – rám mutatott.
„Kösz, ez kedves…”
- Ja, igen! Ő itt Gwen!
Gwen, ő itt Gil! Az egyik legjobb barátom – a fiúnak barna, a rövidnél kicsivel
hosszabb, borzas haja volt és élénkzöld, villogó szemei.
- Üdv! – intettem neki.
- Hali! Mizu? Új vagy
itt?
- Ha még nem láttál a
suliban, akkor igen – felnevetett.
- Hát ez jó! Akkor ezek
szerint, ja! – vigyorgott még mindig. – Na, de én mentem órára, mert sietnem
kell!
- Pedig még csak most
csöngettek ki…
- Tesim lesz, te sügér!
– elfutott.
- Érdekes. Pedig
általában Gil visszahúzódó típus. Nem értem mi ütött belé.
- Én meg nem tudom! Nem
is ismerem!
- Ja, őt úgy hívják,
Gilbert Thompson. Érdekes. Soha nem viselkedett még úgy, ahogy most.
Gilbert Thompson
- Miért? Hogy szokott viselkedni?
- Hát általában visszahúzódó és nem igazán szokott beszélni
az idegen emberekkel. Nem tudom mi ütött belé…
- Értem… - és a csengő elnyomta a mondandóm másik felét. Be
kellett mennünk. Caleb kézen ragadott.
- Gyere,siessünk órára!
- Hm? Jó - siettem utána.
Bementünk a terembe, francia órára. A tanár ránk
nézett.
- Üljetek le! – enyhe francia
akcentussal beszélt, majd visszafordult a táblához és szavakat kezdett el rá
írni. Megfordul és belenéz a naplóba. – Gwen Allison üljön… ide! – az első
padra mutatott a táblával szemben. Leültem és Caleb rögtön mögém ugrott be.
Azaz ült. – Fiatal úr, magának eggyel hátrébb van a helye!
- De tanárnő! Én világ
életemben itt ültem!
- Biztos? – kicsit gyanakodva
nézett Caleb-re.
- Biztos, hogy itt
ültem! – a tanár felsóhajtott és fentebb tolta a szemüvegét.
- Hát jó… - a diákok
beözönlöttek a terembe és elkezdődött az óra. Egész végig unatkoztam.
Az óra közepe felé
valaki kopogott az ajtón.
- Gyere! – belépett egy
fiú. Kék – biztos, hogy festett – haja volt és ugyanolyan kék szeme. – Áh,
Kevin Regnard! Jöjjön csak be! – beljebb lépett. – Üljön le! Mivel ez az első
nap, így most elnézem a késését… - rögtön leült mellé és rám nézett.
- Mit bámulsz vöri?
- Hm? – gyorsan kattogni
kezdett az agyam. – Én? Kérlek szépen egy kékre festett orángutánt – összehúzta
a szemeit.
- Ezért még kapsz.
- Már, ha el tudsz
bánni velem – kinyújtottam a nyelvemet rá, majd visszafordultam a rajzomhoz. Az
óra további része nyugodtan telt.
Nos, íme Kevin. Menőnek látszik, de egy igazi tahó.
Nos, mára csak ennyi
lenne a mondandóm. Majd holnap is elmondom, hogy mi történt aznap az udvaron.
De most megyek, mert elzavartak aludni. Viszlát! ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése